Az orrjáratok nyálkahártyájának allergiás eredetű (IgE mediált) gyulladásos reakciója által kiváltott megbetegedés a rhinitis allergica, melyet orrviszketés, tüsszögés, vízszerű orrfolyás, orrdugulás, garat és a külső hallójárat viszketése, a kötőhártya gyulladása, ritkábban a szaglás elvesztése jellemez. A tünetekhez társulhatnak egyéb általános panaszok is (fejfájás, fáradékonyság, hőemelkedés, csökkent koncentrálóképesség). A panaszok súlyossági foka erősen változó az enyhétől a munkaképesség-csökkenésig.

Az allergiás rhinitis kellemetlen tünetei egyes betegeken csak néhány hónapig, másokon egész évben tartanak. A korábban alkalmazott szezonális-, és perenniális rhinitis elnevezések helyett ma már új felosztás szerint csoportosítjuk a rhinitiszeket, melynek kétségtelen előnye, hogy a beteg tüneteit helyezi a középpontba, hangsúlyosabb lett azok időtartama az esetleges etiológiával szemben, és a nem-allergiás rhinitisben is alkalmazható.

Az allergiás légúti betegségek multifaktoriálisak. Az allergiás folyamat létrejöttéhez a veleszületett készségen kívül életmódból adódó és környezeti tényezők szükségesek. Mind a természetes, mind a nazális allergén provokációval kiváltott kísérletes formájában két fázis különíthető el: a korai fázis az allergénprovokáció után azonnal jelentkezik és elsősorban a tüsszögés, viszketés, vizes orrfolyás jellemzi, míg a késői fázis - mely általában több óra múlva lép fel, és még két nap múlva is észlelhető - meghatározó tünete a gátolt orrlégzés.